A TheVR csapat 1 órás szabadulószobás filmjének utolsó képkockái leperegnek. A nézők őrült tapsban törnek ki, visítanak, sikítanak, fütyülnek. Amíg legördül a stáblista újra elcsendesednek, felkapcsolódik a villany, Jani és Pisti besétálnak középre miközben újra felzúg a tapsvihar. Meghatódottan és boldogan állnak ott, a vastaps nem akar halkulni, együtt hujjogok a tömeggel, közben pedig futkározik a libabőr a hátamon. Ilyen volt az Escape TheVR.
Janit és Pistit, azaz a TheVR csapatát aligha kell bemutatni bárkinek is Magyarországon, aki kicsit is jártas a YouTube világában. Az ő csatornájuk növekszik jelenleg a leggyorsabban hazánkban, tartalom és kivitelezés tekintetében pedig nemzetközi szinten is megállják a helyüket.
Videóikat csúcs – akár 4K-s – minőségben rögzítik, technikai felszereltségük elképesztő, az utóbbi hónapokban pedig ráálltak a napi két videó elkészítésére, ami egészen emberfeletti teljesítmény.
Emellett folyamatosan igyekeznek megújulni és kielégíteni a nézők igényeit, ezért kezdtek bele a Heti VLOG sorozatukba, amik kiemelkedően sikeresek még a többi tartalomhoz képest is.
Ez a fajta megújulás azonban egészen új formát öltött, mikor először ültünk le a srácokkal, hogy megbeszéljük az Escape TheVR részleteit. Nehéz lenne felidézni kinek az ötlete volt, abban viszont mindenki egyetértett, hogy ha a gép előtt ülve működik a Jani-Pisti recept miért ne működhetne valós környezetben is?
A szervezési munkálatok megkezdődtek, majd egy hónap múlva már ott álltunk az első szabadulószobában, aminek pár négyzetméteres területét több mint 2 órás előkészülettel szerelte fel egy profi stáb a ComX személyében.
Ismét egy hónappal később pedig már tettük fel a karszalagokat a lelkes rajongók kezére, akik a nap első, 10 órakor kezdődő vetítésére érkeztek szeptember 17-én. Két másik vetítés volt még aznap, ahol Janiék szabadulószobás sorozatának első részét lehetett megnézni premier előtt, és persze a srácokkal is lehetett találkozni, autogramot és közös fotót kérni.
Rögtön szembetűnő volt a közönség nem és kor szerinti változatossága. Több fajta rendezvényt is életre hívtunk már, mint például a MineCinema-t, ahol jellemzően többségében egészen fiatalok (6-14) vesznek részt fiúk és lányok egyaránt, de ott volt a VideóSOKK első állomása is Dezső Bence főszereplésével, ahol a legerősebb korosztály a 12-16 éves tini lányok voltak.
Itt viszont a 10 évesektől a harminc évesekig mindenfajta korcsoport szerepeltette magát, és ne higgyük azt, hogy az idősebbek a csemetéiket kísérték csupán. A TheVR csatorna mögött már egy komoly felnőtt közönség is áll, akik hajlandóak személyesen is eljönni, hogy találkozzanak a kedvenceikkel. A szemünk előtt jelent meg az a huszon- és harminc éves generáció, akik az internet hőskorában is néztek már YouTube-ot, ma pedig, immáron felnőttként is örömmel vesznek részt egy-egy offline rendezvényen.
A terem megtelt, a legtöbben TheVR menüt szorongatva fürkésző tekintettel néztek Farkas Dánielre – A Star Network divízió vezetőjére – aki felkonferálta a srácokat, a közönség pedig egy közös VR! kiáltással invitálta őket a terembe. Szervezőként abban a különleges helyzetben voltam, hogy egyszerre követhettem nyomon az izgatott közönséget, és a nem kevésbé izgatott Janit és Pistit a színfalak mögött.
Noha veteránokról van szó, akik számos alkalommal találkoztak nagyobb közönséggel, most még ők is izgultak, ami nem csoda, hiszen egy olyan produkciót forgattak le és készültek bemutatni a publikumnak, ami példa nélküli Magyarországon.
Janiék őrült tapsvihar kíséretében sétáltak be, köszöntötték a jelen lévőket, pár percben felkonferálták a filmet, majd játékosan megkérdezték, hogy ők mégis hova üljenek, mire többen felpattantak, hogy önként átadják a tulajdon helyüket. Persze senki nem maradt hely nélkül, majd elindult a film, ami minden elfogultság nélkül olyan színvonalú lett, amit itthon még nem produkáltak a hazai YouTube felületén ilyen hosszúságban.
A srácok hozták a szokásos formájukat, ami azt jelenti, hogy a közönség percenként felnevetett egy-egy vicces beszóláson vagy fejvágáson, személy szerint én harmadszori nézésre is hangosan kacagtam egy-egy jeleneten.
A filmvetítés után jött az aláírás, ahol a jelenlévő 500 ember meglepő nyugalommal állta végig a sort, ami akár másfél órás várakozást is jelenthetett. Talán köszönhető ez Pistiék jelenlétének is, akik megmutatták, többek között mi az oka annak, hogy mindenki szereti őket: szinte nem volt olyan ember, aki ne szeretett volna aláírást is, közös képet is, kézfogást is, úgy is hogy a srácok tartják a telefont, ők pedig örömmel teljesítettek minden kérést.
Legyen szó fiúról vagy lányról, kicsiről vagy nagyról, délelőtt 11-ről vagy este hatról Janiék készségesen aláírták az utolsó papírfecnit is és elkattintották a szelfiket, miközben mindenkihez volt egy-két jó szavuk. Többeknek annyira remegett a keze az izgalomtól, hogy csak többszöri próbálkozásra tudták elkattintani a képet, sokan hoztak házi készítésű ajándékokat, és olyanok is voltak, akik miután sorra kerültek, örömittas sikoltással hagyták el a termet: "Ezt nem hiszem el. Úristen ezt nem hiszem el".
A harmadik előadás és az egész napos fáradhatatlan szereplés után este 7-kor el kellett volna utazniuk haza, de ők 8 órakor még mindig ott álltak, 1500-adszorra is mosolyra húzódott a szájuk, kiosztották a sokezredik autogramot is, és nem hagyták, hogy egy rajongó is csalódottan menjen haza.
Hiába van az egyik legtöbb feliratkozójuk hazánkban, hiába követi őket már közel 400 000 ember, ők ugyanolyan odafigyeléssel bánnak mindenkivel.
Többek között ez az alázat és odaadás az, ami olyan tiszteletreméltóvá és szerethetővé teszi őket. Ők a nézőkért vannak, a nézők pedig őértük, és ez az, ami a YouTube-ot olyan csodálatos hellyé varázsolja.
Örülünk, hogy együtt dolgozhattunk Janival és Pistivel és közösen létrehozhattunk egy olyan különleges programot, ahonnan ők is és a rajongók is maradandó élménnyel térhetettek haza.
Ha tetszett cikkünk, oszd meg barátaiddal is a közösségi oldalakon!
Stay tuned!
